Harmafik fejezet ~ A félisten

UTÁLOK ITT ÉLNI!!!!

Sziasztok! Wow! Köszönöm szépen az öt feliratkozót, remélem az újak is élvezni fogják a történetet. Tudom, hogy késtem a résszel, de sajnos van tanulni valóm. :/ De most itt van és szerintem hosszabb is lesz mint az előző kettő. Szóval jó olvasást!
Hope xoxo

Lehetne erre a részre 3 komi? Csak akkor jön az új rész. Bármilyen kommentet elfogadok, negatívot is. :)








- Nagyon, de nagyon köszönjük. Régen evett ilyen jót.- mondta majd a hamburgeréhez is hozzá kezdett. - Hmm, ez nagyon finom. - mondta majd folytatta az evést. Egyre gyorsabban evett, én csak mosolyogtam rajta és én is hozzá kezdtem enni. Most is mint mindig finom a tejberizs.
- Na most már beismered, hogy szükséged van a segítségemre? - mondtam mosolyogva. Nem mondott semmit csak mosolyogva rám nézett. Ahogy gondoltam. Kifizettem Chrisnek a kaját és még borra valót is kapott. Kimentünk az étteremből és hazafelé vezettem a kis társaságot.
- Merre laktok?
- Az erdő mellett. - mondtam mosolyogva. A fő utcán mentünk, amerre a sulim van. Próbáltam minél messzebb menni a sulitól, de nem sikerült elkerülni az iskolatársaimat. a fejemre húztam a kapucnim és próbáltam Don takarásában menni.
. Héj! Kisasszony! - hallottam Miss Fletcher hangját. Ettől féltem. Miss Fletcher az algebra tanárom volt. Utált engem. Jó voltam algebrából, mindig értettem, talán néha túl jól is és ezért nem figyelte, az óra másik részében. De a teszteken mindig A+ kaptam. Igen afféle okos voltam.
- Hol volt ma Miss Kennedy? Nem láttam ma se az órámon se a szünetekben. - nézett rám karjait maga előtt összekulcsolva. Lefagytam, nem tudtam mit mondani. Donra néztem, majd a tanárnőre. Fekete szemeivel nézett rám. Néha már félre kellett néznem, mert fájt a szemem a rosszul sikerült vörös haja miatt.
- Sajnálom hölgyem, de én kértem meg, hogy jöjjön ki értem a reptérre. - mondta Don, amire Miss Fletcher meglepődött.
- És ön ki?
- Én a szomszédjuk vagyok, hölgyem. Sajnálom, de sietnünk kell. A viszont látásra. - mondta Don, majd elhúzott. Néhány percig eszméletlenül sétáltam Don mellett.
- Wow. Köszönöm. - mondtam neki, mire ő csak elmosolyodott. Ahw. Az a mosoly. :3 Ha nem hagyja abba még megöl. Amikor a hátunkhoz értünk, ő állt eszméletlenül. Az anyukám tehetős volt ezért vett egy "kastélyt".
- Szép. - mondta majd megint elkezdett követni. Dont egyből a fürdőbe vezettem.
- Okés. Itt fürödj meg, itt van a törülköző. - raktam le a mosdókegylóra az anyagot. Kimentem és becsuktam az ajtót. A bátyám szobájába mentem. Csak nem bánja ha kölcsön veszek pár dolgot egy napra, főleg úgy, hogy nincs is itthon. Igen van egy bátyám. John F. Kennedy a legifjabbik. Igen John F. Kennedy a lelőtt elnök a dédpapánk.Róla kapta a nevét. Igaz az elnök egyetlen életben maradt fiának nincs fia és ő is meghalt már, azonban Patrick Kennedy  a papánk él.  Igen ő az aki születése után pár nappal állítólag meghalt. Hát úgy látszik, még sem. De most mindegy. Gyorsan kivettem John legnagyobb cuccait - mivel ő is kicsi mint én - és elindultam a fürdő felé. Az ajtó teljesen nyitva volt és nem volt benne senki.
- Don merre vagy? - kérdeztem majd elindultam a szobák felé. Dont a szobámban találtam meg, FÉLMEZTELENÜL!!!. Csak egy törülköző takarta el az alsó részét. De nekem ennyi is elég volt, hisz a feslő teste isteni volt. Még vízcseppek folytak le az enyhén szőrös mellkasán. Végig mértem. Pont tökéletes volt. Ahogy pedig az ablakon beszűrődő fény megvilágította... csodálatos volt. Lehet, hogy egy félistent hoztam haza. 
- Uhm, Khm, Olivia. - szakította  meg az ábrándozásomat Don. Valószínűleg elég hosszú ideig néztem.
- Ja, igen, tessék itt van. Ennél nagyobb nem volt. - mondtam majd kifelé indultam.
- Olivia, ezt hogy kell felvenni? - fogta maga elé az alsónadrágot. A törülköző a földön landolt, ahogy egy kicsit mozgolódott. Ő viszont csak az alsónadrággal foglalkozott. Gyorsan elfordultam és vártam.