Második fejezet. ~ Hagy segítsek!

Sziasztok!!!
Nagyon szépen köszönöm az előző fejezeten a kommentet Emese Laky-nak, és már is a három feliratkozót. Nekem ez nagyon sokat jelent. Remélem a többi fejezet is nagyon tetszeni fog.
Hát akkor jó olvasást, drágák.
Hope xoxo





Kutyájának csettintett egyet és a barátja, már a nyomában is volt. Bárcsak az én kutyám is ilyen lett volt. Igen nekem is volt egy kutyám, egy Berni pásztor. Mountain volt a neve. Nem csinált sok mindent csak feküdt és evett. Csak kiskorában volt nagyon aktív. Kislány voltam még amikor őt megkaptam. Olyan 6 éves. 2 év alatt már teljesen megnőtt és simán eltudott volna söpörni a föld felszínéről, de nem tette hiszen együtt nőttünk fel, soha sem bántott volna. A kutyák nagyon okos állatok. A német juhászok meg kimondottan. Don mellett ment szorosan, kicsit sem volt lemaradva.
- Hogy hívják a kutyádat? - néztem a kutyusra.
- Humy-nak. - mondta majd egy kicsit siettetni kezdte a kutyáját mert lemaradt.
- Német juhász ugye? -mondtam majd megálltam mert az étteremhez értünk. Ő csak bólintott. - Itt vagyunk. Sajnos kutya nem jöhet be. - mondtam Don szemébe nézve.
- Semmi baj, Humy majd megvár minket, igaz? - mondta kutyájára nézve. Humy megnyalta a száját és leült az ajtó mellé. Nagyon okos kutya. Dont kinyitotta az ajtót majd bementünk.
- Via! Te meg hol voltál? - lépett ki Chris a pult mögül. Karjait kinyitotta, egy ölelést szeretett volna. Gyorsan megöleltem, majd visszaléptem Don mellé. Nem szokott ölelgetni.
- Chris ő Don, egy barátom. - Don furcsán nézett rám. - Don ő Chris egy másik barátom. - köszöntek egymásnak majd keze is fogtak. Chris undorodva nézett Donra. Ez nagy bunkóság volt tőle.
- Üljetek csak le. - mondta Chris majd elment étlapért.
- Olivia, tudod...öhm..nekem nincs pénzem. - vakarta meg közben a tarkóját.
- Nem is kell, hogy legyen, ezt én fizetem. - mondtam majd megsimítottam a kézfejét. Ő csak elmosolyodott. Úristen az a mosoly. Elolvadok. Valaki kaparjon fel. - És ha nem zavar, utána ruhát is adok, ami nem ennyire koszos.
- Ne, az már sok szerintem. Már az étel is sok. Nem szeretnék a terhedre lenni. - mondta majd tovább bújta az étlapot.
- De én szeretném. Nem vagy a terhemre. Szeretnék neked segíteni. Kérlek, hagy segítsek. - mondtam, közben pedig az ő egyik a kezét a két kezem közé vettem. Csodálatosan puha és nagy keze van. 
- De jó nekem ez így. Jó nekem az erdőben. Mindenem meg van ami fontos. - mondta suttogva, aminek nem volt sok értelme. Így is az egész étterem ránk figyelt.
- Ezt mond az után hogy ettél. - mondtam majd intettem Chrisnek. - Mond mit kérsz.
- Egy csirkés hamburgert kérek szépen. - mondta a szemembe nézve gonoszan. Az ő baja, hogy nem tud semmiről. Itt csinálják a legfinomabb csirkés hamburgert a városban. De shh. 
- Én a szokásosat és egy elvihető műanyag tálba kérek két darab  húst. - mondtam majd Chris el is ment.  Míg Chris ki nem hozta a rendelt ételeket, senki sem szólt semmit. Chris először a két húst hozta ki. Amit meg is fogtam, majd elindultam kifelé. Don végig követett a szemével. Kiléptem az ajtón és Humy egyből rám nézett. Elkezdte csóválni a farkát. Letettem elé a tálat és mikor meglátta benne a kettő darab húst, rögtön hozzá is fogott. Folyt a nyála minden felé annyira ízlett neki. Én vissza mentem és teljesen nyertesnek éreztem magam. Don mosolyogva nézett rám.